Torerók életrajzai

                         Curro Romero

Spanyol torreádor, aki az ingadozó formája ellenére is kiemelkedett művészi tehetségével, mellyel küzdött az arénákban. 1954-ben öltötte magára először a torreádori ruhát a La Pañoleta-i (Sevilla) picike arénában és alig 15 nappal utána debutált egy viadalon picadorokkal. Miután 1959-ben  Valenciában Gregorio Sánchez által átesett az alternatíván, főszerepet játszott egy emlékezetes győzelemben a sevillai Áprilisi Vásáron, majd ugyanebben az évben, az alternatíva megerősítésével a bikavilág lépcsőjének felső fokára került. Az 1960-as idényben 23 corridán vett részt, következő évben 31 viadalon. 1963-ban emlékezetes sikert aratott a Corrida de la Prensán Madridban, ahol miután megmérettette magát a venezuelai testvérekkel, César Girón-al és Curro Girón-al, valamint a manchai Pedrés-el, elnyerte az Aranyfület.Ezt a sikert sok másik követte, mint pl. az 1966. május 19-ei délutánon, miután 6 bikával küzdött meg egymaga, vállon vitték ki a sevillai Puerta del Princípe-n; mégis ennek ellenére a karrierje nem volt kudarcoktól mentes, aminek előjele volt a madridi fellépése 1967. május 25-én, mikor nem volt hajlandó megölni egy nagytermetű bikát, mert azt állította, hogy miskárolva (?) volt.

Pályafutása során azonban nagy sikerekkel büszkélkedhetett (a bikaviadal gyönyörű művészi értelmezésének és harmónikus és letisztult kivitelezésének köszönhetően  az arénában azzal a gúnynévvel illették, hogy az "Ágyak Fáraója"), de kínos viadalokkal is, ahol hanyagság és gyávaság jeleit mutatta. Emlékezetesek az 1984-es évben a győzelmei, amikor 13 corridán vett részt (köztük kiemelkedett az április 30-adikai, amikor a Real Maestranzában 2 fület szerzett) és az 1985-ös, 20 corridával, köztük a július 1-ei délután, amikor Madridban Antoñete-val és Curro Durán-al lépett fel. Az 1990-es évek elején kezdődött hanyatló időszaka /kivéve az 1996-os idényt karrierének legjobb évét, amikor átütő sikereket aratott a bikaviadal világában/, ennek ellenére nem gondolkodott a visszavonulás lehetőségén, továbbra is részt vett viadalokon, de egyre ritkábban, mígnem 2000-ben a végleges visszavonulás mellett döntött. Curro Romero hosszú pályafutása során a legfontosabb arénákban lépett fel és igyekezett megtartani a színvonalat. Ő volt az a torreádor, akit a legtöbbet vittek ki vállon a madridi Puerta Grande-n és a sevillai Puerta de Príncipe-n, de nem volt kevés az az alkalom sem, amikor párna-eső közepette kellett elhagynia az arénát vagy biztonsági őrök kíséretében.
Legjobb délutánjain megmutatta többek között elegáns mozgását a capotéval, ritmusos veronicáit és a tehetségét a muletával. Karizmatikus figurává vált, egyesek éljenezték, mások szídták, az alakja felkeltette a leghűségesebb támogatók és az ócsárló kritikusok figyelmét is.

Curro Romero en La Maestranza, Sevilla,1980




További szép életképek Curro Romeroról:

Viva Curro Romero!!!

Fordította: Espanola

Képek forrásai:
abc.es
elmundo.es
intergaleria.es
fiskeharrison.wordpress.com
artedetoureio.blogspot.com
somosecuador.blogspot.com
lapoesiadelacopla.blogspot.com

                                                 


                     Julián López "El Juli"


Julián López 1982. október 3-án született Madridban, a Cartagena utcai San José kórházban.
Gyermekkorában a madridi San Blas kerületben lakott, valamint a La Concepción negyedben, ahol tanulmányait folytatta és a szülei vállalkozása is ide kötötte. Tíz éves korában családjával együtt Velilla de San Antonioba költözik, később, első viadal-győzelmei révén vásárol egy kis birtokot Arganda del Reyben.
Ezután hol madridi lakásában, hol extremadurai birtokán /“El Freixo”/ tartózkodik. Ez utóbbit főként pihenésre használja, ahol kiélvezi a mezőt, a lovakat és az újonnan vásárolt állatállományát. Julián a legfiatalabb 2 testvére, Manuela és Ignacio közül. Ősei is bikákkal foglalkoztak, az apja, aki szintén "El Juli" néven futott, kezdetben novillero /fiatal bikákkal küzdő matador/, majd később banderillero volt. Az édesanyja, Manuela Escobar családja szintén bikák közelében volt, mint kisvállalkozó. Az ünnepségen, amit Első Áldozása tiszteletére rendeztek, Julián, aki még kisfiú volt, bemutatta első capotéval végzett sorozatát egy borjún. Ez akkora élményt szerzett számára, hogy megkéri édesapját, írassa be a madridi Bikaviadal Iskolába. Kicsivel később, alig 10 évesen, Villamuelasban, édesanyja szülőfalujában legyőzi az első bikaborjút.

Néhány bikaborjúval küzdött /becerrista/ év után, ahol már megmutatkozott a vele született tehetség, úgy döntött, hogy bemutatkozik picadorokkal is. Fiatal életkora miatt Spanyolországban ezt nem teheti meg, ezért Mexikóba utazik, ahol igazi bálvány lesz. 1997. március 16-án debutál Texcoco-ban, ahol jutalmul megkapja a bika mindkét fülét. Ettől kezdve nagyszerűen alakul számára az idény, győzelmet győzelmekre halmoz, és megalapozza karrierjét.

Julián López "El Juli" élete egyik legelső corridáján,1995 augusztusában:





Tizenhét évvel később..."El Juli" már férfiként 2012 január 28-án:




Néhány zseniális fotó "El Juli" életéből:

Végezetül pedig egy Művészi mozdulatsor "El Juli"-tól:





Fordította: Espanola
Forrás:http://www.eljuli.com/joven_maestro_biografia.asp


Fényképek forrása: http://www.elmundo.es
                                http://www.youtube.com


                 ________________________________________
   

                         José María Manzanares

José María Manzanares 1982. január 03-án született egy olyan családban, ahol nagy hagyománya volt a bikaviadalnak,s az apjai is torreádor volt. Kezdetben állatorvosnak tanult, de hamar rájött, hogy az ő világa a bikák, ezért 19 éves korában debutált, mint becerrista /bikaborjúval küzdő torreádor/ egy fesztiválon, amit Campotéjarban rendeztek meg 2001. április 29-én. Itt szerzett 2 farkat, ezen a napon Gonzáles Porras rejoneador és José Fuentes, Enrique Ponce és Joaquin Puga torreádorok társaságában lépett fel. Sikerül meggyőznie családját, hogy a rajongása komoly és hogy nagy hírnévre akar szert tenni, így 2002. február 22-én Nimesben fellép a picadorokkal, Barbuquero állatállományából származó fiatal bika  ellen, valamint gesztenye színű, 418 kilós  Victoriano del Río tenyészetből származó állattal, David Luguillano és Juan Bautista torreádorral együtt.

Ebben az idényben már sikerül megmutatnia rendkívüli tehetségét, 25 viadalon vesz részt, mint novillero /fiatal bikákkal küzdő torreádor/, fontos arénákban lép fel, kivéve Madridot és Sevillát, ahol csak 2003-ban debutál. Minden ünnepségen jelen van, spanyol és amerikai arénákban egyaránt. 2003. június 15-én debutál a madridi Las Ventasban, Los Bayones fiatal bikái ellen. A 2. bika ellen megszerez egy fület. Elérkezik a beavatási szertartás /alternativa/ az Alicantei arénában, ugyanúgy, mint az apja, egy fesztiváli napon június 24-én. Lenyűgöző és látványos délután volt, ahol a torreádort a levegőben vitték ki a nagykapun keresztül 2 füllel és 1 farokkal. Nagyszerű idényt csinált.Megerősíti az alternativát 2005. május 17-én a Las Ventasban Catavino nevű, 522 kilós fekete bikával Garcigrande állatállományából. César Jimenez és Salvador Vega a másik 2 fellépő, de a délután szürkének bizonyul.A 2006-os idényben visszanyeri formáját egy hullámzó teljesítményű év után és végre olyan bikát kap, amit megérdemel. Minden fontosabb fesztiválon és arénában fellép, a 60 viadalt is túllépve sok helyen győzelmet aratva és ami a legfontosabb ismét bebizonyítja, hogy szenzációs torreádor, aki nagyszerű formában van. Spanyolországban, Franciaországban és Amerikában is győzelmeket arat.



Interjú Manzanaressel: (tve,Tendido Cero)

Manzaneres küzdelme egy nagyszerűen harcoló bikával,2011 március 18-án a Las Ventasban:

Fordította: Espanola
Forrás: http://www.josemariamanzanares.com/Biografia.aspx
Fotó: eltoril.net



                 ________________________________________


             Francisco Rivera Ordóñez (Madrid, 1974)

A hivatása a vérében van, nem hiába, Francisco Rivera “Paquirri” fia és Antonio Ordóñez unokája. Ez a származási vonal késztette a bikaviadal iránti kíváncsiságra, hogy már a Luís Miguel Dominguín-el való rokonságot ne is említsük. Amikor Rivera Ordóñez eldöntötte, hogy a torreádori pályát választja, megrendítette a bikaviadal világot, mióta 1991. augusztus 7-én Rondában bemutatkozott egy picador nélküli viadalon, már ekkor tudatta a világgal, hogy milyen is egy híres torreádor leszármazottja. Ezen a délutánon, teltház előtt, Chicuelo és Javier Conde társaságában, Francisco megmutatta értékeit az arénában és nagyszerűen debütált. Akik elkísérték őt - Ordóñez és Luís Miguel az arénát körülvevő korlát mögül nézték - a bikaviadal világában egy újabb tehetség felbukkanásának lehettek tanui. 1992. május 21-én debütált picadorokkal, szintén Rondában.  A nagyobb arénákban és feriákon való részvétele során - pl. Sevilla és Madrid - a nézők figyelmét is felkeltette és természetesen a kritikusokét is, akik az apját vagy nagyapját akarták látni benne, és ekkor még nem tudták értékelni azt, hogy ő egy másféle torreádor. Csak az alternativája után kezdték értékelni. Azon a délután, 1995. április 23-án, még novilleróként lépett a Maestranza homokjába, de új torreádorként távozott. A győzelmének Espartaco és Jesulín de Ubrique voltak a tanui és Torrestrella bikái. Rivera Ordóñezként érkezett, két kiemelkedő torrádor fia és unokájaként, de amikor távozott, már egyszerűen csak Francisco volt. A nézők megértették egy új tipusú torreádor személyiségét, aki mély illúziókat táplált bennük. Azután az áprilisi délután és 3 nappal később újabb győzelme után Sánchez Ybargüen egyik bikája ellen, ahol megkapta a bika mindkét fülét a Maestranzában, Rivera Ordóñezt a közönség mélyen a szívébe zárta. A képessége, a származása, a bátorsága, a küzdelmének formája és mélysége, mesterkéltség és beképzeltség nélkül olyan magasságokba emelte őt, amiről egy torreádor csak álmodozhat. Az egyik, azon kevesek közül, akik a bikaviadal világában ilyen rövid idő alatt képesek voltak ezt elérni, ami viszont azzal járt, hogy el kellett viselnie egy nagy torreádor felelősségének a súlyát, viszont ehhez talán még nem rendelkezett elég tapasztalattal. Mégis, a nézők szeretetétől hajtva, a 2 első megmérettetése során, mint matador, hajthatatlannak tűnt. A stílusának a frissessége és eredetisége teljesen meggyőzte a nézőket, akik azért epekednek, hogy olyan torreádorokat lássanak, akik mindenre képesek az arénában. 1996. május 23-án újabb megpróbáltatás következik: az alternatíva megerősítése Madridban két olyan torreádorral, akik  a fiesta jogarának megszerzéséért rivalizáltak egymással: Joselito és Enrique Ponce. Samuel Flores lenyűgöző bikái hozták a színvonalat. Rivera ismét megmutatta tehetségét, kivívta Madrid tiszteletét és tehetett egy tiszteletkört az arénában. A fül, amit napok múlva ugyanebben az arénában megnyer Los Bayones egyik bikájától az idény népszerű alakjává emeli - a három tenorként emlegették őket: Joselito, Ponce és Rivera - amelynek során magas teljesítményt nyújt és egy ilyen rövid pályafutású torreádortól meglepő, de folyamatosan jó formát. 101 viadalon vesz részt ebben az évben. 1997-ben tartja a színvonalat, bár néha nagyobb győzelmektől esik el, többek között Sevillában a Puerta de Principe, amit már gyakorlatilag érintett az ujjával, mégsem sikerült elérnie. De nem maradt el a siker olyan nagyobb arénákban, mint Valencia, Zaragoza, Málaga, /ahol 5 fület szerez 2 délután alatt/, Barcelona, Jerez, Toledo ,Bilbao, Murcia, Coruña. Egy ínszalag sérülés következtében hamarább be kell fejeznie az idényt. 1998 nem könnyű év számára, 90 corridán kell helyt állnia. Mindezek ellenére, Rivera, nem kevésbé csökkenti erőfeszítéseit, hogy magasan legyen, a rossz széria és a folyamatos kisebb sérülések ellenére nagyon jól küzd Manolo González egyik bikájával Sevillában és kockára teszi az életét Pamplonában, ahol 2 fület szerez Marqués de Domecq egyik bikája ellen. Sok ferián arat győzelmet. Sem a sérülések, sem az újabb nevek felbukkanása a bikaviadal világában nem csökkentik hírnevét. Rivera napjainkban is elsőosztályú torreádor, neve kulcsfontosságú a nagyobb fiesztákon, bár 2000-től lecsökkenti a viadalok számát, és inkább önmagában keresi a bikaviadal lényegét, ami teljesen megtölti őt. Stílusa sokat tisztult az utóbbi években és egyre jobban megjelent benne egy Ordóñez féle Rivera, esztétikusabb és higgadtabb lett, egyre inkább legyőzte a feszültséget és a nyomást, ami rá nehezedett a harc során, hogy mindig a legjobbak között maradjon.

Francisco Rivera rengeteg győzelmet arat, többek között Madridban (2001), Manolo González egyik bikája ellen, 2002-ben szintén madridi sikereket ér el, Sevillában, az áprilisi ferián 2005-ben Jandilla bikája ellen, vagy Cordobában 2008-ban. Ki kell emelnünk még a Rondai arénában nyújtott teljesítményét 2002-ben, ahol nagyon elegánsan küzdött. Ugyanebben az évben a Corrida Goyesca újabb dimenzióba repíti a bikaviadal világában. A nézők kevés viadalra mentek olyan izgalommal, mint arra, ahonnét annyi emlékkel távozhattak. 2008-ban Rivera Ordóñez az 1000. viadalát ünnepli, 6 bikával egy jótékonysági céllal rendezett viadalon.

Plaza de Toros de la Condomina (Murcia) 1995 szeptember 11



Plaza de toros Estepona.



Francisco Rivera Ordóñez y "Togado". Indulto, en Belmez.





Pályafutása során sok díjat nyert. Kiemelkedett ezek közül a Szépművészeti aranymedál /Medalla de Oro de las Bellas Artes/, amit 2008-ban adottát neki a Kulturális Minisztérium.




Képek forrásai:
rankigfamosos.com/images
geneall.net
marujeo.com
vanitatis.com
theolivepress.es

Fordította: Espanola



                  __________________________________________
         

                    Alejandro Talavante Rodrígez



1987. november 24-én született Badajozban. A bikaviadal világával az anyai nagyapja révén ismerkedett meg, aki már egész kisgyerek korában corridára vitte. A legjelentősebb viadal, amit látott a Pardaleras-i arénában José Tomás fellépése volt, ahol a torreádor a bikától elnyert egyik fület neki ajándékozta. Ez annyira elvarázsolta a fiút, hogy úgy döntött, ezt a hivatást választja. Csak 11 éves volt, amikor Talavante beiratkozott a badajozi bikaviadal iskolába és ott 2000. május 15-én végzett az első bikaborjújával, ami Cayetano Muñoz állatállományából származott, Puebla de Sancho Pérez-ben, anyja szülőfalujában. 2001. május 13-án öltötte magára először a torreádori ruhát Valverde de Méridában, szintén egy Badajoz tartományban lévő településen. Több bikaborjúval a háta mögött, valamint Joselito segítségét maga mellett tudva, akihez Alejandro apja, mint állatorvos járt az állattenyésztő birtokaira, 2003-ban már kiemelkedett a többi tanuló közül.Jól szerepelt a franciaországi fontosabb versenyeken, győzelmet aratott Bougue, Bayona y Saint-Sever-ben, és elszenvedte az első "vérkeresztséget", kapott egy öklelést a jobb combjába Hagetmau-ban.

Szintén Franciaországban, Samadet fedett arénájában debütált picadorokkal 2004. február 1-én, Manuel Escribano és Caro Gil társaságában, hogy a Gutiérrez Lorenzo testvérek fiatal bikái ellen megküzdjön, ahol jutalma egy kör volt az arénában. Ezután az akkori képviselői gyorsan aláírták a 2 következő szerződését, olyan fontos arénákban, mint Sevilla és Zaragoza, ahol jó benyomást keltett Los Bayones és La Quinta novilloi ellen április 4-én és május 16-án. Ebben a 2004-es évben csak 8 viadalon vett részt, le kellett rövidítenie az idényt egy súlyos sérülés miatt, amit augusztus 14-én Blanca-ban (Murcia) szenvedett el, ahol Mari Carmen Camacho egyik novilloja 7 törést okozott a jobb könyökén és vállán, egy olyan sérülés volt ez, ami néhány évig még rátette a bélyegét a szerepléseire.

Egy hosszú és fájdalmas felépülés után, március 20-án tűnt fel legközelebb, Espartinasban (Sevilla), ahol 4 fület szerzett. 2005-ben 23-szor lépett fel és összesen 34 treófeát nyert. Részt vett a Valencia, Calasparra, Arganda, Arnedo y Algemesí-i novilládákon, ami nagyon jó visszhangot keltett, majdnem mindegyik viadalon trófeát szerezve. A negatív dolgok közül kiemelkedett egy mély vágás a jobb sarkában, amit a saját kardjával okozott a francia Parentis arénájában. A 2006-os év Antonio Corbacho irányításával kezdődött, aki a Talavante által annyira csodált José Tomás felfedezője és felkészítője volt. Miután ismét fellépet Arnedo-ban, március 25-én bemutatkozott Madridban, Raúl Cuadrado és Francisco Javier társaságában egy El Serrano bikáiból álló novilladán. Ezen a délutánon hibázott a kardjával - olyan hiányosság ez, ami egész évben elkíséri - és csak ovációt kapott, de a jó szereplése révén felkerült a Feria de San Isidro május 24-ei plakátjára. Ez a madridi délután kulcsfontosságúnak bizonyult a karrierjében, mert nemcsak egy novillero csillaggá lépett elő, hanem egyenesen bejutott a legnagyobbak sorába. Két nagyszerű faenát alakított azon a májusi délutánon, mindkét fellépése üdvrivalgást váltott ki a Las Ventas nézőterein, és minkét bika ellen megszerezte volna a 2 fület, ha nem kellett volna megismételt szúrással végeznie mind a 2 állattal. De tehetett egy kört az arénában, ami elég volt ahhoz, hogy egyenesen az alternatívához vezesse, miután június 2-án a nimesi arénából elköszönt. Pont egy héttel később, 9-én, Morante de la Puebla torreádorrá tette a murciai Cehegínben, ahol El Fandi is jelen volt. A Benjumea állatállományából származó “Pesadilla” nevű bikától mind a 2 fület megszerezte a viadalon, ahol Talavante kármin és arany színűben küzdött. 7 novillada után nagyszerűen kezdett a 4 éves állatok ellen, jelentős sikereket aratott a Granada, Badajoz és Huelva-i feriákon is. Nagyszerű menetelése augusztus 10-én állt le, 2 öklelés következtében, a jobb combján és a herezacskóján, amit Juan Pedro Domecq egyik bikájától szenvedett el San Lorenzo de El Escorialban. 2 héttel később ismét megjelent Almeríában, amit aztán Linares követett, ahol megszerezte Núñez del Cuvillo egyik példányának farkát a hónap utolsó napján. Ennyi idénnyel a háta mögött és sok sérüléssel a testén, Talavante a nézők egyik legkedveltebb torreádorává vált, akinek a bátorsága, a stílusa és a küzdési technikája sokakat José Tomasra emlékeztette, olyan összehasonlítás ez, melyet ő maga sosem hárított el.

A valladolidi Ferián, szeptember közepén, ismét vállon vitték ki, ami a bevezetője volt egy kemény idényzárónak Salamancában, Logroñoban és Zaragozáben. Kivétel nélkül mindegyik viadalon elkelt az összes jegy, még a mindig nehéz Jaén-i arénában is, ahol az utolsó lépéseket tette az első idényében a nagyok között, 32 viadalon vett részt, 33 fület és 3 farkat nyert. Szeptember 17-én Nimesben megerősítette az alternatíváját, ugyanúgy, mint november 28-án az amerikai Quito-ban és 2007. január 20-án Bogotában, azonban a dél-amerikai kontinensen az első bemutatkozása egy periu arénában volt, Limában. Néhány amerikai szereplés között vetette alá magát egy műtéti beavatkozásnak, ahol eltávolították a lemezeket és a csavarokat, amiket a jobb karja többszöri törésének összeforrasztásához használtak. Ez a sérülés befolyásolta a kard megfogásában. Miután a probléma megoldódott, 2007-ben Spanyolországban nevezetes sikereket láthattunk a torreádortól, mindenekelőtt a valenciai Fallákon, március 16-án, ahol győzelmet aratott, és a Las Ventasi arénában, ahol április 8-án vállon vitték ki, az alternatívájának megerősítése napján, miután megküzdött Puerto de San Lorenzoban a “Mariposino” nevű bikával, ahol a halál jogát El Juli adta át neki José María Manzanares jelenlétében, Talavante a délután 6. bikájának mindkét fülét megszerezte és egy lenyűgöző feriát csinált, ami a madridi lelátót arra késztette, hogy a nézők állva éljenezzék. Csupán 2 héttel később, április 23-án, sikerült elérnie a sok torreádor által álmodott kaput, a Puerta del Príncipét a sevillai Maestranzában. Talavante 3 fület szerezett Núñez del Cuvillo állatállományának viadalán egy ambícióval teli küzdelem során, egy káprázatos, mély és nagyon hosszú natural sorozattal és annyira áthatott szerepléssel, mint amit 2 nappal ezelőtt ugyanebben az arénában mutatott be, ahol matadorként először lépett fel, egy nagyszerű viadal során, amit végül a kard harmadában elrontott. Rövid karrierje ellenére, de kemény bátorságával és veszélyt nem ismerő stílusával, Alejandro Talavante nagy lépéseket tett afelé, hogy a XXI. század kezdő évtizedének legnagyobb torreádora legyen. Csupán 11 hónap alatt gyakorlatilag a névtelenségből az élvonal közé küzdötte fel magát. A semmiből a legnagyobbak közé, kevesebb, mint 1 év alatt, ami gyakorlatilag példa nélküli a bikaviadal világában. A 2008-as év, ingadozóra sikerült Talavante számára. Nem tudta az eddigi győzelmi sorozatokat hozni, de így is voltak nagyszerű küzdelmei. A madridi 3 délutánból kettőn, kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Május 30-án lemaradt a Puerta Grande-ról, miután hibázott a karddal Adolfo Martín bikája ellen, és június 6-án ragyogott a estatuariokkal, naturalokkal y manoletinakkal, amit Núñez del Cuvillo egyik nagyszerű bikája ellen mutatott be. Ki kell még emelni a Barcelona, Nimes, Granada, Huelva és Jaén-i szerepléseit.

Több, mint 3 év múlva, 2009. augusztusában Talavante és Antonio Corbacho megbízotti kapcsolata megszakad. Az idény kezdetén a torreádor kissé irreguláris volt. Talavante a Feltámadás Vasárnapjának /Domingo de Resurrección/ ünnepén 6 bikával küzdött meg és bár itt nem sikerült olyan győzelmet aratnia, mint szeretett volna, de Sevillában súrolta a Puerta Grandét. Kiemelkedő fellépése volt Granadában, El Escorialban, Murciában, Zaragozában és Jaénben is. A 2010-es évet új meghatalmazottakkal kezdte, José A. Martínez Uranga és Manuel Martínez Erice-vel. 3 délutánon lépett fel Madridban, a Sevillai ferián nagyon jól szerepelt, ahol csak a kard harmadában nyújtott teljesítménye fosztotta meg a győzelemtől, kiemelkedett még a murciai és a palenciai szereplése. A 2011-es évet mexikói sikerekkel kezdte, ami az egész idény előszele volt. Május 17-én kinyílt számára a madridi Puerta Grande, 2 fület szerzett Ventorrillo "Cervato" nevű bikájától, majd 3 nappal később újra megismételte, de a kard ismét megfosztotta a győzelemtől. A madridi, badajozi, san sebastiáni, murciai és a salamancai feriákon szintén győztes volt. A Zafra-i szereplése, ahol hat különböző tenyészet bikáival küzdött is kiemelkedő volt, 9 fület és 1 farkat szerzett, valamint a zaragozai nagyszerű viadal, ahol Núñez del Cuvillo "Esparraguero" nevű bikája ellen a karrierje egyik legfontosabb sikerét könyvelhette el. Az amerikai idénye szintén jól alakult, Mexikóban kinyílt számára a Puerta Grande Aguascalientes-ben, Quitoban és Limában a Feria győztese lett.



Talavante Alternatívája; Ceheguin 2006. 05. 09







A káprázatosan mély natural videója Sevilla-ból:






A madridi confirmaciós videó:







és az idei Madridi triunfó







További nagyszerű életkép Talavantéról:

Fordítás: Espanola



          _________________________________________________

                                    Manuel Jesús "El Cid"

"A pályafutásom nem volt egy rózsával teleszórt út, de nem változtatnék rajta semmit sem."


Első lépések


1974. március 10-én született Salterasban /Sevilla/. Édesapját Manuelnek, édesanyját Encarnaciónnak hívják. A családja mindig nagyon sokat dolgozott, elsősorban a kis családi vállalkozásukban, egy tejcsomagoló üzemben. Voltak teheneik és a tejet sevillai házakhoz szállították ki. Az iskola nem ment neki rosszul, de hamar elkezdett érdeklődni a bikák iránt. Ráragadt apja szenvedélye, elsősorban, amit a testvére bemutatkozása váltott ki, aki torreádor akart lenni. Manuel szintén elkezdett capotéval és muletákkal álmodni.

Minthogy az apja a testvérével volt, eleinte Pedro bácsikája foglalkozott vele. A családban mindig nagy volt az egyetértés, ezért senki nem vette rossz néven, hogy a torreádori hivatást akarja választani, mindannyian segítették őt. 1992-ben lépett fel először Guillenában (Sevilla), majd első szereplése torreádori ruhában 1993-ban volt, Santa Olallában (Huelva). A következő évben debutált picadorokkal Salterasban 1994. február 6-án a testvérével és El Umbreteñoval közös plakáton. Antonio Muñoz  novilloi ellen küdött, megszerzett 3 fület és egy farkat. Érezte, hogy egyre magasabbra és magasabbra tör.  A második novillada, amin részt vett, Calamontében volt. Hamar észrevette, hogy a hely, ahol élt nem nyújt neki lehetőségeket, ezért Madridba ment. José Maguilla segített neki, aki felkészítette a szereplésekre. Ott egy új etap kezdődött a karrierjében.

Nehéz évek

Madridban kezdte megismerni milyen kemény is ez a hivatás. Kisebb madridi településeken harcolt, 28 novilladán vett részt Valle del Tiétar környékén. Voltak pozitív és negatív élmények, kapott 2 öklelést is, de soha nem adta fel. Kemény évek voltak, viszont sokat tanult belőle, a torreádor elmondása szerint, nem cserélné el semmiért. 1994-2000-ig tartózkodott a fővárosban. A Paseo de Extremadura mellett lakott a Cardenal Mendoza 34. szám alatt és folytatta torreádori életét. A Casa de Campón edezett és barátaival is ott töltötte idejét. Örömmel gondol vissza rá. Ezekből az évekből talán 1998 volt a legfontosabb, mikor sikerült bejutni a madridi éjszakai versenyekre, amit akkor a Vía Digital rendezett és itt győzelmet aratott. Ezután még 33 novilladán vett részt.

A Las Ventas aréna alapvető fontosságú volt életének ebben az etapjában. 18-szor vonulhatott fel ott a paseillo-n és 1995. március 15-én debutált, Antonio Cutiño y Luis Sierra-val egy plakáton La Guadamilla novillói ellen.
Innentől kezdve nehéz időszak kezdődött, harcolt, de nagyon nehéz feltételek között. Hozzá kellett szoknia a nagy és komoly novilladákhoz a madridi tepelüléseken. Ott megtanulta milyen nehéz is matadornak lenni, és hogy egy ilyen karrier nem egy rózsával teleszórt út, sok torreádornak nehéz kitörnie. Az utolsó novilladás idényében több lehetősége volt. Végre felléphetett Sevillában, amire már nagyon régóta vágyott. 1999. május 2-án léphetett a Maestranza homokjára Torrestrella novillói ellen. Egy fület szerzett ezen a délutánon, amit semmiért nem cserélt volna el. Ugyanebben a hónapban Madridban ment egy novilládára La Quinta állatai ellen és ott is szerzett egy fület. Szeptemberben ismét Sevillában lépett fel Villamarta állatainak novilladáján, ahol tehetett egy kört az arénában.




A torreádor

7 novilleroként tengetett év után már készen állt arra, hogy ugorjon egyet a létrán. Előtte még 4 novilladán vett részt, és 2000. április 23-án volt az alternatívája Madridban, José Vázquez pótbikája ellen, bár a hírdetett állatállomány Gabriel Rojas-é volt. A padrino David Luguillano volt, a tanú pedig Finito de Córdoba. Nem győzedelmeskedett a délutánon, de a második bikával jól szerepelt. A pótbika nagyon unalmas volt, viszont a hatodik, Gabriel Rojas állatállományából származó bika ellen megszerezhetett volna 1 fület, de a végén hibázott. A fellépése viszont arra jó volt, hogy szerződést kapott 5 madridi corridára abban az idényben. Akkoriban Corbelle volt a meghatalmazottja és jó viszonyban volt a vállalattal.
Ekkor újra kezdődtek a nehézségek és a küzdelem. Ezen az éven 15 corridán vett részt, 21 fület szerzett és egy farkat. Fontos év volt ez a torreádor számára, mert sikerült Madridban megszereznie az első fület matadorként, augusztius 15-én  El Sierro bikája ellen. Szeptember 19-én ismét sikerült egy fület szereznie ugyanitt, Moura állata ellen, majd október 12-én megismételte. A 2001-es idényben 13 corridán vett részt és debutálhatott a Feria de Abril-on is. Április 24-én El Pilar viadalán első bikája után csak egy körre telt az arénában, pedig már a fülek is szinte a kezeiben voltak, de végül hibázott.
A San Isidro egyik viadalán elnyerte a legjobb kardszúrás díját. Ebben az évben megszererezte az első fület Sevillában is, augusztus 15-én Gerardo Ortega bikájával. 4 nappal később Málagában 2 fület nyert. Ez az idény annyira jól sikerült számára, hogy felfigyelt rá a közönség és a vállalatok is, így 2002-ben már 22 corridára volt szerződése.





A győzelem évei

A 2002-es idény nagyól jól alakult számára.  Écija-ben kezdte az évet és Peralta bikáinak viadalán 3 fület nyert. Április 8-án  Gerardo Ortega bikája ellen nagyon jól küzdött a  Feria de Sevilla-n, de a végén csak egy körre tellett az arénában.
A San Isidrón Hernández Plá állata ellen már majdnem megvolt a 2 fül, de a kardszórásnál hibázott. Ez rosszul érintette, mert így Madridból fül nélkül kellett távoznia.
2 fölet szerzett Vic Fezensac-ban (Franciaország), ahol 12 éve nem sikerült senkinek sem 2 fület szereznie egyetlen bikától ebben az arénában. Sevillában is jól teljesített a Corrida de Corpus-on, ahol Julio de la Puerta állatától 1 fület szerzett, és madridban július 21-én, ahol tehetett egy kört az erénában Gavira bikája elleni szereplése után. Barcelonában folytatta jó teljesítményét, ahol kapott 1 fület, majd Sevillában, augusztus 15-én szintén. 1 fül egy nehéz viadalon. Ekkor már elkezdtek beszélni a matadorról. Augusztus 18-án Málagában Guardiola bikáinak viadalán még jobb volt, mint a múlt évben, de a végén hibázott és üres kézzel távozott. A legerősebb győzelme az évben és ami döntőnek bizonyult a karrierjében Bayona-ban (Franciaország) volt szeptember 1-én, ahol megszerezte egy Victorino bika farkát. Először lépett fel Victorino bikája ellen és kicsit tartott tőle, de végül minden jól alakult.  Málaga, Barcelona és Valencia arénáiban foltatódott a győzelmi sorozata. A torreádor nagyon jó formában volt, bár néha hibázott a karddal, így nagyszerű faenák után néha mégis fül nélkül maradt. Az idény Sevillában végződött számára, amikor október 12-én kapott egy öklelést, az első bika 3 irányú sebet ejtett rajta, így be kellett fejeznie az idényt. Felépülése után 2003-ban Castellón-ban kezdte az idényt, majd Cuadri állatának egyik példánya Madridban ismét felöklelte.


Megölt egy Victorino-t Nimes-ben, és Madridban is küzdött "vicatoriano" bikával most először, valamint Dax-ban, ahol 2 fület szerzett, amivel ismét felhívta magára a figyelmet. Győzelmet aratott Huelvában, részt vett a Feria de San Miguel-en Sevillaban és Jaénban egy győzelemmel zárt. Ebben az évben már 38 corridán vett részt, aminek 24 fül és 1 farok volt a mérlege. A 2004-es év a victoriánóké volt. 14 corridán vett részt ennek a tenyésztőnek a bikái ellen, ebből kiemelkedett a június 5-ei madridi szereplés, ahol már majdnem érintette a Puerta Grandét. Az első állat után tehetett egy kört, a második ellen szerzett egy fület. Június 10-én részt vett a Beneficencián, ahol 1 fület szerzett. Utána Algecirasban 2 fül, azon kívül győzelmet aratott Santander, Dax, Bilbao, Bayona és Nimes-ben vittoriano bikái ellen. Utóbbi állomáson, szeptember 19-én 4 fület szerzett. Albacetében a 3 fül és a madridi idényzárón szerzett 1 fül végérvényesen az élvonalba helyezte őt. Ebben a Spanyol Nemzeti Rádió neki ítélte az Aranyfület, ami hatalmas elismerést jelentett számára, hiszen szakképzett újságírók szavaztak.

A megerősödés évei

A karrierje során semmit nem kapott ajándékba, ezt tudta jól, éppen ezért, amikor lehetősége nyílt egy fontos ferián fellépni, tudta, hogy minden erejével harcolni kell. Tisztában volt vele, hogy meg kell erősítenie a nagy erőfeszítéssel és odaadással elért pozíciókat.
A 2005-ös idényben sevillai szereplése kiemelkedő volt, ahol 2 délutánon is sikerült elérnie a Puerta del Príncipét, amivel a torreádor számára egy álom valósult meg. Az első a Domingo de Resurrección-on volt (felrtámadás vasárnapja) március 27-én Ponce-val és Juli-val osztozva a plakátokon.
Valenciában 3 fül, majd április 7-én ismét Puerta del Príncipe. Ebben az évben neki ítélték a Real Maestranza díját.
Május 18-án Madridba ment, ezen a délutánon elérhette volna élete legnagyobb győzelmét, de a kardszúrásnál hibázott. Június 3-án, ugyanitt, már sikerült 2 fület szereznie egy victoriano bikától. Először sikerült elérnie a Las Ventas Puerta Grande-ját.
A júliusi ferián Valenciában 3 fül, Santanderben ismét 3. Antequera-ben élete első kegyelmezése volt egy bikának Spanyolországban, majd ezután El Puerto-ben 2 fül, Linaresben 3, és Bilbaoban 1 fül egy victoriano ellen. Ezután jött egy könyöksérülés, ami miatt meg kellett rövidítenie az idényt. Szeptember 4-én sérült meg Méridában, de mindent megtett annak érdekében, hogy ott lehessen a Ronda-i Goyesca-n, viszont még nem épült fel teljesen, ezért csak az 1. bikát tudta megölni. A könyöksérülésének súlyossága /erős ficam/ miatt kénytelen volt befejezni az idényt, miután 65 corridán vett részt, aminek 63 fül és egy farok volt a mérlege.





A bikaviadal jelképe

A bikavilág jelképévé válni a végső cél mindenkinek, aki felölti magára a torreádori ruhát. 2006 és 2007-ben El Cid nagy lépéseket tett affelé. A 2006-os idényt Amerikában kezdte, de valójában a legfontosabb idénnyitó Castellón-ben volt, ahol 2 fült szerzett. Nem sokkal később Olivenza-ba megy, ahol szerez egy fület egy victoriano bika ellen. Élete egyik legszebb pillanatának tekinti, amikor szülővárosában egy utcát neveznek el róla. Következett a Feria del Abril, ahol nem jöttek össze neki a dolgok. Szerzett 1 fület a Pereda bikáját váltó victoriano ellen, de ez volt minden. A bikák nem voltak partnerek. Aztán Madridba ment azzal a tudattal, hogy minden szem rá szegeződik. Nagy volt a követelmény, de végül minden jól alakult: Alcurrucén bikái ellen 1-1 fület kapott - május 22-én, második Puerta Grande életében - és mégegy fül egy victoriano ellen. A San Isidro nagy győztese lett és a dolgok ismét a helyükre kerültek.
2005. a nagy kitörés éve volt, 2006-nak pedig ennek a megerősítése. Granada, Huelva, Linares, Valladolid, Murcia, Albacete, San Sebastián és Salamanca arénáiban győzelmet aratott. A salamancai délután különösen tökéletesre sikerült, 3 fület nyert Garcigrande állata ellen. E tökéletes év megkoronázása Sevillában 6 bika ellen volt. A torreádor már régóta várt erre a kihívásra és nagyon jól vette az akadályt. Telt ház előtt sikerült elérnie a Puerta del Príncipét. A 2007-es év nagyon kiegyensúlyozottra sikerült. Nem voltak különösen rossz szereplések, sikerült tartania végig a színvonalat. Sevillában élete 4. Puerta del Príncipéjét érte el. Madridban szintén jól szerepelt, de fület nem sikerült begyűjtenie. Meg kell még említeni Barcelonát is, ahol 2 fület nyert, majd 3 fül Algecirasban és Pamplonában. Aztán jött El Puerto, ahol szintén jó teljesítményt nyújtott, majd Almería, ahol ismét 2 fül, ami torreádori pályafutásának legynagyobb corridája volt. Ismét 6 bikával küzdött itt, 6 victorianoval, augusztus 25-én. Nem volt könnyű dolga, mert mindenki tudja, hogy ebben az arénában a nézők nagyon igényesek. Miután sikerült elérnie a győzelmet és látta, hogy a közönség egy emberként újjong, nem tudta elkerülni a könnyeket a szemében.  Linares következett 3 füllel, majd Albacete, Valladolid, Logroño és Sevilla, szintén jó szerepléssel. Jaénbvan végződött az idény, ahol vállon vitték ki.
El Cid elmondása szerint, most nagyon jól érzi magát, élvezi amit csinál és tudja mit akar. És a legjobb az egészben, hogy nem esik nehezére a bika előtt állni. Ma is ugyanolyan leleksedéssel küzd, mint az első napokban.

Képek El Cid életéből:

Videók El Cid fellépéseiről:

Manuel Jesús "El Cid" en Sevilla (Preferia Año 2001)

Gran Faena de Manuel Jesús "El Cid" en Madrid (18/05/2005)

Manuel Jesus El Cid - Barcelona 2010 - 2 orejas

Fordítás: Espanola