Nem elég megtanulni az alapokat, és azt mesterfokra emelni. Ha nincs a véredben, megette a fene. Mert a jó matador, nem csak ismeri a bikát, hanem minden porcikájával érzi is. De legfőképpen tiszteli, mint egyenjogú partnerét. Az évek alatt fényesre csiszolja veleszületett tehetségét, és kiváló matadorrá lesz.
A nagyszerű capote, és muleta munka mellett megtanul, tisztességgel, és becsülettel ölni.
És tényleg! Ha jól megnézzük a mostani matadorokat, szinte mindegyikőjüknek van olyan felmenője, amelyik így vagy úgy, kapcsolódott a bikaviadalhoz. Apák, és nagyapák, nagybácsik. Lehettek maguk is híres matadorok, vagy netán, nagyszerű banderillero-k, netán picadorok is.
De mi is kell egy matadorhoz?
Hát lássuk!
Végy néhány csepp elszántságot, adj hozzá egy kevés becsvágyat, keverj mindehhez egy jó adag veleszületett tehetséget, és még egy nagy adag kitartást, /A jó matador, a sérülések után is gyorsan feláll, leporolja magát, és újra felveszi a muleta-t / alázatot, és hitet. ( Mert mit ér a matador, ha nem vágyja a sikert, nincs benne elszántság, kitartás, no meg az a bizonyos veleszületett tehetség. Nincs nagy faena, ha nincs alázat, és nincs siker, ha nincs hit.
Majd, az egészet hagyd állni. ( Mert a jó matadort, az idő, és a tapasztalat neveli ki.)
Körítésnek adj hozzá, népszerűséget, dicsfényt, sármot, és nagylelkűséget. ( Nagyon sok matador támogatja egykori, matadoriskoláját, vagy éppen a viadalára szóló jegyek árának felét, Ő maga állja)
A tálalás pedig: egy fényárban úszó, női szíveket megdobogtató külső.
És már készen is van. Ha ezek a tulajdonságok együtt vannak, kész a matador.
Bár, "El Juli" egy interjú során azt mondta, hogy egy matadornak nem az a fontos, hogy hogy néz ki, hanem az amit csinál, és ahogyan csinálja.
De mégis! Melyik női szív ne dobbanna meg, egy csinos, elszánt tekintetű, "fényruhát" viselő matador láttán?
Na ugye!
És melyik férfi ne nézné némiképp irigykedve, amint ügyesen, csuklójuk egyetlen mozdításával terelgetik, hatalmas ellenfelüket, majd a halállal játszva, bemennek a gyilkos szarvak közé, hogy egy gyors mozdulattal Ők maguk hozzanak halált a bikára?
Vagy netán azon különleges hölgyeket figyelve, akik szinté ezt az utat választották, amikor egy balerina kecsességével mozognak a feldühödött bika előtt. Nem marad tátva a szánk?
Tegyük félre az előítéleteket, és nézzünk a sztereotípiák mögé! Egy egészen csodálatos Világ tárul elénk, tele fénnyel, néha dicsőséggel, netán fájdalommal.
De előítéletek ide, vagy oda, és a támadások ellenére nincs olyan matador aki más utat választana, mert lehet egy út egyszerűbb, könnyebb, de abban nincs ennyi érzelem, és szenvedély.
És hogy mindez, hogyan jutott az eszembe?
Egy ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy mitől matador egy matador?
Hát ettől!
2012.10.23.
Csilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése